Tisztelt Látogató!

Szeretettel köszöntjük az ÁMK Kiss József Közösségi Ház és Könyvtár honlapján.

Mezőcsát város rövid története

Mezőcsát Borsod megye dél-keleti részén, a Tisza folyótól délnyugatra fekszik. Lakóinak száma az 1990-es népszámlálás adatai szerint 6726 fő. Természetföldrajzilag a Borsodi Mezőség települése. Ez a Mezőség a megye elkülönülő darabja, egyetlen alföldi jellegű területe.
Mezőcsát a Borsodi Mezőségnek a Tisza közelébe eső részén, a folyótól mintegy 8-10 km-re fekszik. A közeli községek szinte körülfogják: Ároktő, Gelej, Igrici; Tiszakeszi, Tiszatarján, kissé távolabbról Tiszadorogma, Tiszabábolna, Hejőpapi, Hejőbába, Nemesbikk, Hejőkürt, Mezőnagymihály, Mezőkeresztes. Miskolctól 35 km-re, Mezőkövesdtől 30, Tiszaújvárostól pedig 25 km-re van.
A bronzkorban lakott terület volt, erről gazdag bronzkori leletek tanúskodnak. Bár az első írásos adatok csak a XIII. századból vannak a, község határában feltárt Árpád-kori sírok (XI.-XIII. sz.) leleteiből arra következtethetünk, hogy, a honfoglaló magyarok, (896) ezen a területen is megtelepedtek.
1925-ben a község határában lévő Bernát-dűlőben Árpád-kori sírokat találtak. A kereszténység elterjedésében nagy segítséget adtak a szerzetesrendek. István király uralkodása utáni legközelebbi időkben Borsod megyében is feltűntek a szerzetesrendek és az Aba nembeli Péter ispán alapította 1067-ben a szomszédos Ároktő és Tiszakeszi község határán a szentbenedekrendiek százdi (Zasty) monostorát. Községünk határának keletre eső egyik dűlője nevében - Százdi dűlő - ma is őrzi a monostor emlékét.
Mezőcsát régi magyar község, birtokosai vagy az Örösur, vagy az ezzel rokon-nemzetség tagjai voltak.
Első írásos említése 1225-ben történik. A XIII. század elején két faluból állt: Szabadcsátból, ahol szabad jobbágyok, - és Lakcsátból, ahol szolgák és szabadosok laktak.
A két falu birtokosa a Miskolc nembeli Bors ispán volt.
A község neve - CSÁT - személynévből ered. A XIII. században birtokos családja a községről Csáti-nak nevezte magát. 1241 április 11-én zajlott le a gyászos emlékű muhi csata után, amikor is a Mongol-Tatár hordák Csáton is nagy pusztítást végeztek.
A tatárok kivonulása után IV. Béla országteremtő munkája nyomán újjáépült az ország, a lakosság Csátot is újjáépítette. Községünk egyik nevezetes emléke a XIII. század második feléből, az hogy 1283-ban itt időzött IV. László király. A XIII. századtól a XIX. századig sok birtokos családnak volt birtoka Csáton, de a legnagyobb szerepet a Liptó megyei Tornallyay-család töltötte be Csát életében. Nagy nemzeti királyunk Mátyás király mint „hűségesnél hűségesebb” hívének 1474-ben a Tornallyay-családnak adományozta (más javakkal együtt) Borsod megyében Csath, Csitke és Burok javakat. (Később a Tornallyay család a nevét Pottornyayra változtatta.)
A mohácsi csatavesztés után az ország két részre, majd Buda elfoglalása (1541) után három részre szakadt és Csát lakossága is nagyon sokat szenvedett a török korban. A Török birodalom a XVI. század végén tovább terjeszkedett. Eger vára három heti ostrom után 1596 októberében meghódolt. A szövetséges, egyesült - magyar, erdélyi, német - hadsereg a Mezőcsáttól nem messze lévő Mezőkeresztes térségében ütközött meg 1596. október 26-án. A szövetséges hadsereg a kezdeti győzelme után súlyos vereséget szenvedett a Török hadseregtől. A szövetséges hadsereg 15 ezer, a Török hadsereg 20 ezer halottat veszített. Harmincötezer halott borította a csatamezőt. A törökök elpusztították Dél-Borsodot. az elmenekülni nem tudó lakosságot fogságba hajtották. Csát is sokáig néptelen volt.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) Habsburg ellenes háború eredményeképpen Borsod megye az erdélyi fejedelemséghez került, s ezzel biztonságosabb lett Csáton is a lakosság helyzete. 1626-ra Csát lakossága 75 családra, szaporodott.
Csát 1681-ben és 1683-ban kiváltságos helység volt. De az 1686-ban Buda felszabadítása és a török kiűzése évében Dória generális Csát városát felégette, a lakosság Miskolcra, Ónodra, Debrecenbe menekült. A hadak pusztítása után a megmaradt lakosság visszaköltözött és új életet kezdett. I. Lipót császár és király 1698-ban vásártartást engedélyezett Csátnak, a nemességnek pedig vámszedési jogot adott.
A Rákóczi szabadságharc (1703-1711) idején a Pottornyay család Habsburg császárpárti volt. Borsod megye a kurucok kezén volt, s a kuruc vezérek elvették a Pottornyay család birtokát és felosztották csáti híveik között.
A XVIII. század elején Csát mezőváros, 1712-ben azt a státumot alkotta, hogy a tanács beleegyezése nélkül senki a telkét eladhatóvá nem teheti és el nem adhatja.
1719-ben kiváltságos városként szerepelt, 1736-ban pedig mint református várost említették. 1713-ban 1715-ben Csáton megyegyűléseket is tartottak.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején Mezőcsát lakosságának, nagy része Kossuth-párti volt.
A szabadságharc vége felé az oroszok 1849. június 30-án bevonultak Miskolcra és júliusban megindultak Pest felé. Az oroszok „Csáton egyesítették két hadtestüket”. Július 12-én „az oroszok trénjének elpusztítása miatt Mezőcsát lángok martaléka lett”. (Az oroszok felgyújtották a várost.)
Sok százados története lényegében azonos a többi magyar mezőváros történetével. Léte, úgyszólván szüntelen küzdelem a fennmaradásért, a „két pogány közt a hazáért” a magyar történelem korszakának, küzdelmeinek állandó csatatere, egyik gócpontja. Mezővárosi rangját a többszöri pusztulás, pusztítás ellenére egészen 1870-ig megőrizte. Ezt, követően nagyközség, 1883-tól pedig járási székhely lett. E közigazgatási státuszát egy évszázadon keresztül megtartotta.
E „rangját” 1982-ben vesztette el, amikor a járás székhelyét Tiszaújvárosba (Leninvárosba) helyezték át és így elnevezése is „leninvárosi járás”-sá változott. (A járásokat 1984. január 1-el megszüntették.) Az évtizedek óta várt elismerés 1991-ben történt meg, amikor Mezőcsát városi rangot kapott és az itt lakók régi vágya vált ezzel valóra.
Településünk fejlődése az 1867-es kiegyezést követően a kapitalista fejlődés országos ütemétől - elsődlegesen a vasút hiánya miatt - viszonylagosan elmaradt. Ezt az elmaradást már később nem sikerült behozni. Ennek ellenére Mezőcsát a századelőn sem jelentéktelen település. Lakossága közel 5 ezer fő, s természetes központja volt a környező 20-25 községnek, mind gazdasági, kereskedelmi, mind közigazgatási és kulturális vonatkozásban.
Az 1906-ban megépült vasút bizonyos fokú gazdasági, kereskedelmi és kulturális élénkülést hozott városunk életébe, bekapcsolódást az ország „vérkeringésébe”, s ez igen pozitív változást jelentett Mezőcsát lakossága számára.
A kulturális élet pezsdülésére jellemző például, hogy az 1910-es években két hírlap is megjelent a településen a „Mezőcsát és vidéke”, majd a „Mezőcsáti Újság”. Ekkor és a két háború közötti időszakban pedig nyomda is volt Mezőcsáton.
A három „hitfelekezetbeli” (református, római katolikus és izraelita) elemi iskolán kívül később „községileg segélyezett fiú és leány polgári iskola” is működött, majd „kisdedóvó” is létesült.
A járási székhely szerepéből adódóan itt működő irányító szervek és közintézmények - főszolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyvi hivatal, közjegyzőség, takarékpénztár, ipartestület, stb. - is emelték kisvárosunk rangját, növelték forgalmasságát.
Itt volt a járás kisiparának és kereskedelmének a bázisa, valamint itt találták meg termékeik eladásához a piacot a járás mezőgazdasági termelői is.

Oldal: Köszöntő
Mezőcsáti ÁMK Kiss József Közösségi Ház és Könyvtár - © 2008 - 2024 - muvhazcsat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat